GOTHAM City: Ragadozók
Metropolis = Superman. Ha egy képregényolvasó meghallja a Metropolis szót, egyből Superman ugrik be neki. De ha valaki nem igazán járatos a képregényekben, akkor nem feltétlenül, hiszen a „metropolis” szó maga világvárost jelent, és eléggé elterjedt a köznyelvben is. Ám, ha a Gotham szót hallja valaki, arról már egyértelműen Batman fog eszébe jutni mindenkinek.
A DC Univerzum legfontosabb színhelyei a Földön ugyanis Gotham (Batman), Metropolis (Superman), Central City (Flash) és Star City (Zöld Íjász). Bár Metropolisban több ismert hős is tevékenykedik Supermanen kívül, Gotham mindig is csak arról volt ismert, hogy az Batman területe. Egy sötét város, amely már megjelenésében is komor, zord külsővel bír. Ennek megfelelően az ott lakó szuperhősök és bűnözők is hűek a hely szelleméhez: sötétek, komorak, kíméletlenek és könyörtelenek. Legalábbis a Batman-történetekből eddig úgy tudtuk.
De van Gothamnek egy másik arca is. Úgy hívják: nappal. Amikor Bruce Wayne fogadásokat ad, partikra jár, amikor minden csillog… akkor még a szuperbűnözők is mintha kevésbé lennének őrültek. Persze továbbra is azok, csak kevésbé…
A Batman-történetekből már megismert hősök ilyenkor aktívak igazán (az éjszaka a Denevéré): Vadásznő, Fekete Kanári, Orákulum, Batgirl, Zöld Íjász, Éjszárny, az egykori Robin… mind voltak már az Igazságliga tagjai is. Orákulum maga pedig Gordon felügyelő lánya, az egykori Batgirl, akit a Joker lelőtt (lásd a Gyilkos Tréfa című történetet a Batman képregény első számában), minek következtében Barbara Gordon deréktól lefelé megbénult és tolószékbe került. Rájött, hogy a Batgirl-pályafutásának befellegzett, és másképp tette hasznossá magát: számítógépzseniként információkkal látja el a többi hőst. Mindenkiről tud mindent, és mindenkit meg tud találni. Ő hozott össze egy kis csapatot, amely jelenleg csak lányokból áll: Orákulum, Fekete Kanári és a Vadásznő; majd később az új Batgirl is.
Fekete Kanári még az anyjától „örökölte” a nevét, ugyanis már az édesanyja is ezen a néven vált szuperhőssé. Miután végleg letette a neccharisnyát, Dinah elérkezettnek látta az időt, hogy folytassa a családi hagyományt. Kivételes akrobatikus és harci képességei mellett rendelkezik egy igen erőteljes szónikus sikollyal, amely szó szerint hegyeket mozgat meg.
A Vadásznő pedig egy tipikus rosszlány: sosem azt teszi, amit mondanak neki, mindig a saját feje után megy, ebből aztán rendszeresen adódnak kellemetlenségei.
Gothamben tehát nyüzsögnek a rosszfiúk-lányok nappal is, amikor Batman nem merészkedik elő, és valakinek ilyenkor is helyt kell állnia a városban. Erre vannak a többiek.
Orákulum, Vadásznő, Fekete Kanári, Batgirl, Zöld Íjász, Éjszárny, Macskanő… és még sokan mások.
Gotham City: Ragadozók. Ebben az új sorozatban őket szeretnénk bemutatni.
A történet írója Gail Simone, aki egyike azon nagyon kevés nőknek, akinek sikerült íróként karriert csinálnia a képregény szakmában (írt a Marvelnek Deadpoolt is, méghozzá az egyik legviccesebb Deadpool-történetet, amikor Deadpool a Hangya zsugorító sprayével lefújja a Rinót, aki összemegy öt centisre, majd a szarvába belefűz egy kulcskarikát, és kulcstartóként használja a non-stop anyázó brutális szuperbűnözőt 
). Gail rendkívüli érzékkel ír, nagyon érdekessé teszi mind a szereplőket, mind a cselekményt – és ugyanakkor különlegessé is egyszerre. Az általa írt szuperhősök, de még a rosszfiúk is mind nagyon könnyen megszerethetőek, lazák, poénosak, de ugyanakkor kemények is, ha úgy adódik.
Könyvünk rajzolója pedig önmagában is megérne egy misét. Ed Benes csodálatosan realisztikus ábrázolása hatalmas rajongótábort szerzett neki, nőalakjai pedig gyönyörűek. Csak a rajzok önmagukban el tudnák adni ezt a képregényt, de szerencsére a DC nem esik bele ebbe a hibába: az írás is épp olyan jó, mint a rajzok, ami nagyon ritka párosítás. Ed Benestől még nem jelent meg semmi magyarul, de néhány fan rajzát meg lehet találni a neten itt-ott. Például itt is: http://www.comicartcommunity.com/gallery/categories.php?cat_id=23&sessionid=645888646336531d99eb05ce082e8bf7
