Az első King’s Man film nagyon sok újat hozott, ötletes volt, vicces, nagyon szórakoztató. A folytatás is tartotta a színvonalat, Julianne Moore egyik legjobb alakítását nyújtotta benne. A folytatásban továbbra is benne volt mindaz, amiért az első részt szerettük: stílus, humor, koreográfia.
Nem tudom pontosan, hogy miért nem harmadik résszel folytatták (bár a második mintha kicsit megosztó lett volna), miért előzményt csináltak, de nem lehetett vele könnyű dolguk, hisz a század elejéig kellett visszamenniük vele, amikor sem a harcművészetek nem voltak széles körben ismertek, és James Bondot megszégyenítő eszközök sem álltak még rendelkezésükre. Ennek megfelelően sajnos ez az előzmény nélkülözi mindazokat a sajátságos jellemzőket, ami miatt a King’s Mant megszerettem. Kardozós, puskás csaták vették át a koreografált harci jeleneteket, ami által az előzmény nem lett különlegesebb a többi hasonló korban játszódó és hasonló stílusú filmnél. Viszont az eredettörténetet szépen kidolgozták - ügyesen beledolgozva a történelmi eseményeket -, a negatív szereplők pedig - mind történelmi személyek lévén - dobtak egy jó nagyot a sztorin. Raszputyin pedig a legjobb volt mindannyiuk közül.
A főszereplő Ralph Fiennes számára nem ez volt az ilyen stílusú szerep, ahogy Gemma Artertontól sem láttam még rossz alakítást. A legjobb mégis a főszereplő fia, Harris Dickinson volt benne, aki még számomra új arc volt.
Nem rossz film a King’s Man: kezdetek, önmagában jól működik, de az előző részek túl magasra tették a lécet, amit ennek a résznek nem sikerült megugrania.
