Star Wars IX.
Nem vagyok igazi SW-fan, az előzmény trilógiát kifejezetten gyengének tartom (kivéve, ahogy összekötötték a 3. végét az Új reménnyel), és a 7-8. rész is csak a „jó” kategóriát érte el nálam. Ez a mostani rész sem volt annyira maradandó, mint az eredeti trilógia (de hát nem is lehetett, lévén, hogy azt még gyerekként láttam), viszont határozottan jobb volt, mint az előző kettő (vagy a Solo).
A két és fél órás kalandban megkapunk mindent, amire szükségünk van: karakterfejlődést, űrcsatákat, akciót, fénykardozást (abból talán kicsit többet is, mint kéne, legalábbis szerintem az már nem akkora esemény, mint korábban volt, de persze fan-service), szóval hiányérzetünk nemigen marad a végén. A szereplők közti dinamika nagyon szépen működik; Rey, Finn és Poe esetében most egyikük sem felesleges egy pillanatra sem: talán egyedül C3PO volt sok, az ő poénokra feltűzött jelenetei sokszor erőltetettnek hatottak.
Kylo Ren végre olyan szerepet kapott, amilyet megérdemelt, mert az előző két részben eléggé semmilyen volt a karaktere, most éreztem úgy először, hogy tart is valamerre, hogy a készítők tudták, mit akarnak vele – végre volt létjogosultsága annak, hogy bekerült a sorozatba.
A lezárás pedig méltó volt a Star Wars szelleméhez.
Talán egyedül arra nem kaptunk választ, hogy miért pont Skywalker kora a címe.
